Csak egy gyors bejegyzés mára. Erről a napról, ha csak röviden is, de muszáj megemlékezni. Ma 6 éve alkotunk egy párt, az én Drága Szerelmemmel, aki mostanság már a Férjecském. Igen a Férjem, még nagyon-nagyon furi kimondani, de élvezem:). Akárhányszor eszembe jutottak a kezdetek mindig azon kaptam magam, hogy mosolygok, most ugyanez a helyzet az esküvőnkkel. Vigyorgok, mint a tejbetök, ha felidéződik bennem. Imádtam azt a napot, életem egyik legszebb napja volt (tudom, tudom, még adós vagyok a beszámolóval, de ami késik nem múlik:)). De erről elég is most ennyi, ez a bejegyzés másról szól:). Sokan csodálkoznak amikor megtudják, hogy mióta vagyunk együtt. Mindig azt a választ kapjuk, hogy azt hitték csak pár hónapja, mert olyanok vagyunk mint a friss szerelmesek. Ez így is van, én még mindig ugyanazzal a rajongással nézem a Párocskámat, mint a kapcsolatunk kezdetén, minden nappal egy kicsit jobban beleszeretek.
6 évet nem lehet pár mondatba bele sűríteni, ezért nem is teszem, elmondva úgyis más, mint érezve, és inkább csak annyit kívánok minden kedves olvasómnak, hogy Ő is megtapasztalhassa ezt az érzést, amihez nem kellenek szavak, csak 2 ember.
