Bocs a külön részekért, de mielőtt elkezdtünk volna járni, eldöntöttem, hogy mindegyik alkalomra szánok egy külön bejegyzést.
Szóval március 1-én elérkeztünk a második alkalomhoz, legalábbis mi azt hittük. Úgyanis itt kiderült, hogy az előző csak egy bevezető alkalom volt, amin kívül lesz 5 előadás, meg az egész lezárásaként egy misével egybekötött valami. Szóval összesen 7 alkalom.....Hát itt kezdtünk kicsit kibukni, de ennek megkoronázásaként kiderült, hogy nem is 9ig, hanem fél 10ig tartják. Ez viszont azért elég megterhelő, csütörtök esténként, amikor már kezd mindenki fáradni......Na mindegy.
Maga az előadás, amit az egyik házaspár tartott nekem nagyon tetszett. Szerintem élvezetes volt, életszerű példákat hoztak. A téma: A házasság, mint új egység. Az életkörülmények változásának hatása a házasságra. Nagyon összeszedett beszámolót hallhattunk, és nekem azért is tetszett, mert őket hallgatva többször is éreztük, hogy igen ez nálunk is így van, ez ránk is igaz, aha, így lehetne megoldani. Szóval maga az előadás nagyon tetszett, de ami utána jött az már kevésbé.
Először kaptunk negyed órát, hogy beszéljük át a hallottakat, és utána egy közös megbeszélésen mondjuk el a véleményünket. Tök felesleges volt az a negyed óra, mert senki nem azzal foglalkozott, mindenki inkább ment volna haza. Utána leültünk megbeszélni. Itt először azt mondták, hogy mindenki 1 valamit emeljen ki ami megragadt benne az előadásból és azt haza viszi útravalónak. Ez így oké is lett volna, de utána inkább még erőltették, hogy na még mondjatok valamit, és közben a kínos csönd, mert senkinek nem volt kedve hozzá. Meg ott ülünk vadidegen emberekkel, senki nem akarja a másik orrára kötni az élményit, tapasztalatait, szóval szerintem ez elég erőltetett és kényelmetlen helyzet volt. Nem tudom, miért ragazkodnak hozzá. Felesleges.
Majd meglátjuk, hogy a többi milyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése