A nagy elhatározás

Az eljegyzésre az 5. évfordulónkon került sor. A. elvitt egy hosszúhétvégére romantikázni. Balcsi mániás vagyok úgyhogy oda mentünk, mégpedig Balatonfüredre. Titkon bíztam benne, hogy az útnak a szórakozáson, pihenésen kívül más célja is van. Pénteken, ahogy odaértünk birtokba is vettük a wellness részt, nagyon jól éreztük magunkat. Másnap átmentünk Tihanyba. Egész úton őrizgetett egy csokrot, hogy azt majd megkapom, ha oda érünk. Láttam A.-n, hogy izgul, célirányosan ment valahova. Egy kis séta után felértünk a visszhanghoz. Ott aztán leültetett, letérdelt, elővette a csokrot, és feltette a nagy kérdést. A válasz természetesen IGEN volt. A gyűrűm pedig ott lapult, beletűzve a csokorba. Nagyon szép pillanat volt, kis sírással, és sok-sok nevetéssel. Éreztem, hogy sokat készült rá :), és nagyon jó érzés volt. Persze célja is volt annak, hogy elmentünk a visszhangig, mert utána bele is kiabáltuk szándékunkat - Ő: Leszel a feleségem? Én: Igeeeeeeeeeennnn! :)

Akármikor eszembe jut, azon kapom magam, hogy mosolygok :).
Utána kerestünk egy eldugott helyet, találtunk is egy alkalmasat, gyönyörű volt a kilátás, ott aztán pezsgőt bontottunk, és üldögéltünk kicsit, még mindketten a történtek hatása alatt voltunk, csak éltünk a pillanatnak.